Új tudásformák, új tanulási módszerek és érték teremtés (Ariadné fonala)

A nemzetközi hírnévnek örvendő Harvard Business Review (HBR) tudományos folyóirat, melyet a közgazdasági tanulmányok terén referenciaként tartanak számot, hat egymást követő fázist különböztet meg a gazdasági irányítás elméletfejlődésében az elmúlt utóbbi évtizedekben ¹ .

• Tudományos szervezés (~1922-től ~1932.)
• Állami szabályzás (~1932-től ~1946.)
• Marketing és többoldalú gazdasági fejlődés (~1946-től ~1960.)
• Stratégia és társadalmi változás (~1960-től ~1972.)
• Versenyképesség és átépítés (~1972-től ~1988.)
• Globalizáció és ismeret (~1988-től ...meddig?)

Ha elfogadjuk azt a gondolatot, hogy a mai gazdaság motorja az ismeret, akkor a gazdaság hajtóanyaga a tanulás. Ebből következik, hogy az egész életen át történő tanulás az új század nagy kihívása ugyanúgy a személyeknek mint a szervezeteknek (tanuló szervezetek).
Az adat/információ/ismeret/tanulás értékláncban hiányzik az utolsó elem, ami valóban plusz értéket, gazdagságot jelent (egy adott egyén vagy szervezet számára) : az értelem alkotás ².

Így az "ismeret" új konnotációkkal gazdagodott: többértelmű, nem osztott kritériumok alapján osztályozott, szubjektívan kidolgozott és objektív anyagi megjelenítéssel nem rendelkezik, és versenyképességét a tapasztalatból származó ismereteknek köszönheti. A tudás kezelése nem elválasztható azoktól, akik létrehozzák, tovább fejlesztik, terjesztik és az ismeret-hasznosság terén plusz értéket adnak hozzá.

A tanulás folyamat egy fontos transzformáció tárgyát képzi. A személy szintjén, az új fajta tanulás akárhány éves korban elkezdhető, bárhol végezhető és bármilyen időtartamra terjedhet. A vállalat szintjén, a stratégiai irányítás előnyben részesíti a "biológiai" szervezeteket, melyek adaptáció és evolúció folyamán "tanulnak" az úgy nevezett "mechanikai" szervezetekkel szemben, akik csak ismételni tudják a múlt cselekvéseit. Ebben az új menedzsment módszerben az összetartás szelleme, az emberi tőke értéke, a partnerhálózatok, a bizalomkapcsolatok és a gyakorlatcsoportok nélkülözhetetlen elemei a fejlődésnek. Ez az új fajta tanulás mind ez egyén mind a szervezet szintjén, a személynek adja az első szerepet.

Ebben a kontextusban, a kezdődő század elején a legfőbb vita- és tanulmánytárgy az emberek és a társaságok kezelése.

Valójában a szervezetek "érző-gondolkodó" ³ emberekből állnak, akik cél- és értelemközösségben élnek. Ezek a közösségek jelentik az érték képzés, a gazdagság-előállítás és a nemzetek fejlődésének legfontosabb bölcsőjét: csak azokat az információkat dolgozzuk át ismeretté, amit be tudunk illeszteni egy megfelelő modellbe és csak azt tanuljuk meg, ami számunkra értelemmel rendelkezik.

A szellemi tőke⁴ a strukturális tőke és az emberi tőke finom kombinációjának gyümölcse, ami korunkban a gazdaság motorját képezi és hozzásegíti a szervezeteket az érték termeléshez. Az új hálózatok és az új értékláncok, melyek a gazdagodás és a kompetitivitás legfőbb forrását képzik, egyrészt az egyének tudására és kompetenciájára alapszik, másrészt pedig a szervezetek arra vonatkozó képességére, hogy hogyan tudják felhasználni a nem materiális forrásokat arra, hogy újítsanak és kiemelkedjenek a konkurenciából.

Nem meglepő, hogy Szingapúr mely a nemzetközi szervezetek által első helyen említett állam a szabványosított ismeret-tesztek terén, fejlődési stratégiáját a tanulás következő négy alapaspektusa ⁵ által határozza meg:

• Ismeret-tőke: A tantervek 20% csökkentése abból a célból, hogy a diákok összetett, több tantárgyat is igénybe vevő problémákat tanulmányozzanak.
• Képzeleterő-tőke: Új ökoszisztémák terjesztése melyek hozzájárulnak az innovációhoz és a vállalkozási szellemhez.
• Érzelmi tőke: Az érzelmi stabilitáshoz és lelki nyugalomhoz szükséges feltételek megteremtése ami szükséges ahhoz, hogy a magas teljesítő képességgel rendelkező külföldiek az országban maradjanak.
• Emberi tőke: Az alkalmazottság tartós fejlesztése valamint a közösségi hálózatok fejlesztése.

Egy új, ugyanakkor bonyolult és izgalmas korszakba lépünk. Ezt a korszakváltást, mint ez elmúlt 250 évben mindig, a technológiai fejlődés váltotta ki.

Carlota Pérez nagyon meggyőzően ismerteti azt a tanulságot, amit a "történelmi szabályosságból" ⁶ kell levonnunk. Az elmúlt 250 esztendő technológiai forradalmainak tanulmányozása arra a következtetésre vezette, hogy minden új gazdasági korszakot a technológiai fejlődés hozza létre, melyek két osztályba sorolhatók:

1. Erőteljes cluster-t képző új termékek és szolgáltatások, valamint új infrastruktúra hálózat megjelenése.
2. Az új technológiai és gazdasági modell megerősödése, minek főbb jellemzője, hogy a kort idéző új technológia, új szervezési elvek és új menedzsmenti hozzáállás széles mértékben elterjed (és ugrásszerűen növeli a produktivitást).

Carlota Pérez szerint, az emberiség az aktuális technológiai forradalom utolsó fordulójába ért. Az utóbbi 30 évben lezajlott információs és kommunikációs technológiák társadalmi beillesztését - ami a létrehozta az új szociális modellre alapuló információ és ismeret társadalmat amellett, hogy „romboló alkotást” is végzett – egy olyan időszak fogja követni, ahol az új modell teljesen kibontakozik és aranykorát éli. Carlota Pérez szerint a fentebb „fordulónak” nevezett átmeneti időre az a jellemző, hogy nagy a bizonytalanság, az instabilitás, a spekulációs buborékok a végüket járják és a az intézmények átszerveződnek.

Ha ez a jóslás beigazolódik, akkor az intézményink – iskola, egyetem, kormány, vállalatok – kénytelenek lesznek nagyszabású reformba kezdeni, strukturálisan alkalmazkodni.

Az ismeret és a tanulás terén, az új alkotás attól függ, hogy az emberek milyen mértékben tudnak innovációkkal előállni, együtt dolgozni, kommunikálni és értéket termelni az új technológiák felhasználásával.

Manapság, az e-learning és a b-learning (összetett tanulási folyamat) értékes eszközök ahhoz, hogy értéket teremtsenek az egyénnél és meggyorsítsák a tanulási és innovációs folyamatot egy adott vállalatnál. Az új kommunikációs technológiákra alapozott új ismeretek és új tanulási módszerek képzik azt a piros fonalat, amit követve épségben át tudunk majd kelni mindazokon a szédítő nehézségeken, amik előtt állunk.

Ez az oka annak, hogy nem tekinthetjük a problémákat egyes technológiákra bontva, hanem szembe kell néznünk azzal a kihívással, hogy egy új, átfogó modell keretén belül próbáljuk elképzelni a tanulást, azaz másképp mondva ki kell gondolni az új tanulást, a new learning-et.

Az ókori Görögország mitológiája azt tanítja nekünk, hogy Thészeosz Ariadné fonala segítségével találta meg a vissza utat a labirintusból, miután megölte a Minótauroszt és így mentette meg a társait.

Korunkban, mint a múltban az Ariadné fonala megmenthet minket.

Roberto Carneiro

Portugáliai Katolikus Egyetem
A tanulás fogalmát teljes mértékben újra kell gondolni, egy új modellre alapozva melyben a tanulás lehetővé válik bármilyen időtartamban, bárhol és függetlenül a tanuló életkorátólEbben a cikkben Roberto Carneiro korszakunk átmeneti mivoltából született bizonytalanságról beszél. Rámutat az új technológiák felhasználásának a szereprére az új ismeretek létesítésében, majd elmagyarázza, hogy miért jelentik a túlélés kulcsát az új technológiák felhasználása által biztosított tanulási folyamatok és oktatási módszerek, melyeknek legfőbb jellemzője a permanens innováció.

1. "75 Years of Management - Ideas and Practice 1992-1997, Harvard Business Review, Harvard Business School Publishing Corporation, Boston, 1997.
2. Carneiro, R., „La educación, el aprendizaje y el sentido”, in Encuentro Sentidos de la Educación – Cultivar la Humanidad, OREALC/UNESCO, Santiago, Chili, 2005.
3. The Book of Embraces (1989) című könyvben, Eduardo Galeano által használt szó, ami azt a bizonyos gondolkodás fajtát tükrözi, ahol egybefonódik a realitás valós érzékelése és a dolgok intuitív megérzése.
4. Stewart, T., Capital Intelectual: A Nova Riqueza das Organizações, Ed. Sílabo, Lisszabon, 1999.
5. Carneiro, R., „Informação, Conhecimento e Pessoas”, in Caixa em Revista, CGD, Lisszabon, 2005, pp. 26-29.
6. Pérez, C., Technological Revolutions and Financial Capital: The Dynamics of Bubbles and Golden Ages. Edward Elgar, Cheltenham, 2002.